Életérzés     Én sem értem magam! Egyre erősebb az érzés, Hogy boldog lenni nem tudok. Minden földi örömöt unok, És nem tetszik már a világ. Miért nem lep meg egy álom? Miért nem kapom meg azt, akire vágyom?   Egyre több lesz a kérdés, És egyre kevesebb rá a válasz. A szemem most száraz, Pislogok, hogy ne fájjon. Hogy a lelkem az esőbe ne ázzon. Miért nem lep meg a kedvenc álmom? Miért nem érzem a múzsa csókját a számon?   Kellemetlen érzéseket temetek el, Hogy más ne lássa, mennyire fáj. Holnaptól nehéz élet vár, És én csukott szemmel rohanok felé. Nem félek, beállok elé, Hátha gerincbe tör a jól ismert erő.   Fegyelem ez, puszta játék. Egy próba, amin mindenkinek át kell esni. Nem lehet egy ember mellett úgy elmenni, Hogy ne fájjon a lélek. Szembe nézni vele mégis félek, Hisz engem is darabokra tör, Összemorzsol, és megöl.   De hátrálni nem szabad. Ez az élet játéka. Egy másik világ, Melybe sosem ejthetünk akkora hibát, Hogy ne lehessen helyre hozni. A tavaszi szélben boldogan forogni Csak az tud, aki már szenvedett. Igazán.  Fájdalmasan.   Miért nem lep meg egy álom? Miért nem csókol a múzsám szájon? Csak fájó erők nyomnak össze, És én is beállok a körbe, Hogy átgyalogolhassak valakin, Akit sosem szerettem igazán.