* Nem hiszek *
2005.11.23. 19:33
~ * Kaffka Margit * ~
~ * Nem hiszek * ~
Kaffka Margit
NEM HISZEK
Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve űzött őszi sugarat.
Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.
Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok látogattak, Oly teli fénnyel, mint tán soha még.
Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, Mégis egész tündérország befért. – És álmodtam merész, nagy boldogságrul, Álmodtam nagy, boldogságos mesét.
Álmodtam én már sokszor égiszépet És mindig fájó szívvel ébredék. Elég! Álmodni nem akarok többet, Se húnyt reményeket siratni még.
Tudom: jő majd a józan, szürke reggel És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. Jöhetne már maga a boldogság is, Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
|
|