Wass Albert:        ÜZENET HAZA     Üzenem az otthoni hegyeknek:   a csillagok járása változó.   És törvényei vannak a szeleknek,   esőnek, hónak, fellegeknek,   és nincs ború, örökkévaló.   A víz szalad, a kő marad,   a kő marad...       Üzenem a földnek: csak teremjen,   ha sáska is rágja le vetését,   ha vakond túrja is gyökeret.   A világ fölött őrködik a Rend,   s nem vész magja a nemes gabonának,   de híre sem lesz egykor a csalánnak.   A víz szalad, a kő marad,   a kő marad...       Üzenem az erdőnek: ne féljen,   ha csattog is a baltások hada.   Mert erősebb a baltánál a fa,   s a vérző csonkból virradó tavaszon,   Újra erdő sarjad győzedelmesen.   S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda   a gyilkos vasat rég felfalta már   s a sújtó kéz is szent jóvátétellel   hasznos anyaggá vált a föld alatt...   A víz szalad, a kő marad,   a kő marad...       Üzenem a háznak, mely fölnevelt:   ha egyenlővé teszik is a földdel,   nemzedéknek őrváltásain   jönnek majd újra boldog építők,   és kiássák a fundamentumot,   s az erkölcs ősi hófehér kövére   emelnek falat, tetőt, templomot.       Jön ezer új Kőmíves Kelemen,   ki nem habarccsal és nem embervérrel   köti meg a békesség falát,   de szentelt vízzel és búzakenyérrel,   és épít régi kőből új hazát.   Üzenem a háznak, mely fölnevelt:   a fundamentum Istentől való,   és IstentőI való az akarat,   mely újra építi a falakat.   A víz szalad, de a kő marad,   a kő marad...     És üzenem volt barátaimnak,   kik megtagadják ma nevemet:   ha fordul egyet újra a kerék,   én akkor barátjok leszek,   és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.   Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,   és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:   a víz szalad, de a kő marad,   a kő marad...       És üzenem mindenkinek,   testvérnek, rokonnak, idegennek,   gonosznak, jónak,   hűségesnek és alávalónak,   annak, akit a fájás űz, és annak   kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:   vigyázzatok és imádkozzatok!   Valahol fenn a magas ég alatt   mozdulnak már lassan a csillagok,   s a víz szalad, és csak a kő marad,   a kő marad...       Maradnak igazak és jók,   a tiszták és békességesek,   erdők, hegyek, tanok és emberek.   Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!       Likasztják már fönn az égben a rostát,   s a csillagok tengelyét olajozzák   szorgalmas angyalok.   És lészen csillagfordulás megint,   és miként hirdeti a Biblia:   megméretik az embernek fia,   s ki mint vetett, azonképpen arat,   mert elfut a víz, és csak a kő marad,   de a kő marad.