Egy pillanat
Nem volt több. Csak jött és elszaladt.
De valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben
De örömfényt gyújtott két csillag-szemedben.
Hozott magával egy tétova mosolyt
letette nálad: itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta - a múltat kergette
S a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyiló virágot ültetett szívembe
S mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmaradt
Hisz első csókodat hozta a pillanat.
|