* Lélek tükre *
2005.12.19. 02:31
'LÉLEK TÜKRE,
Hozzád akarok bújni, érezni illatod, Míg a langy eső kint, halkan sustorog, Elbújni hajad közt, mélyen beletúrva, Csókolni nyakadat, sohasem megunva
Kezed szorítva, mint repkény a fát Érezni a csendben szíved lágy ritmusát Hallgatni, hogy újra a nevem suttogod, Átölelni téged s tudni, hogy -akarod!
Testedben, lelkedben, vad álmokra lelni Szeretni reggelig, karodban heverni Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér Míg hajnalt fest az égre a bíbor színű fény
Tanítsd meg elnyomni magamban a vágyat Vagy szabadíts fel csókkal, had éljek a mának Legyél Te takaróm didergős hajnalon Vagy jéghideg álom a tűzforró betonon
Fesd át minden ajtód, mély bordó vörösre Legrövidebb ruhád gombold ki örökre Nézd csak vad karomban, hogy leskel a hold Könyörtelen fénye a felhőn áthatolt
Nem akarom tudni, hogy elmúlik az éj Nem akarom hagyni, hogy csituljon a kéj De akkor tanítsd meg elnyomni a vágyat Tanítsd meg bevetni az össze gyűrött ágyat
Ölj meg! Hisz már élve eltemettél. Jéghideg márványsír, amibe helyeztél De ha másként nem, feküdj oda mellém Örökkön- örökké, így válj velem egyé! |
|